Míg a kommunikációs tornyok elektromágneses sugárzást bocsátanak ki, a szintek jellemzően messze elmaradnak a nemzetközi biztonsági előírásoktól, és az emberi egészségre gyakorolt hatásuk elhanyagolható. A kommunikációs tornyok sugárzása elsősorban az antennáik által kibocsátott rádióhullámokból származik, amelyek nem-ionizáló sugárzások, alapvetően különböznek az ionizáló sugárzásoktól, például a röntgensugárzástól vagy a nukleáris sugárzástól. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Nemzetközi Nem-ionizáló sugárzás elleni védelemmel foglalkozó bizottság (ICNIRP) kutatásai szerint mindaddig, amíg a sugárzás intenzitását biztonságos határokon belül szabályozzák, a kommunikációs tornyok sugárzása nem károsítja az emberi szervezetet.
A kommunikációs tornyok sugárzási intenzitása a távolsággal gyorsan csökken. Általánosságban elmondható, hogy a sugárzási szint nagyon alacsony a kommunikációs torony 10 méterén túl, ami messze elmarad a biztonsági előírásoktól. Ezenkívül a kommunikációs tornyok építésének meg kell felelnie a vonatkozó nemzeti szabványoknak, mint például a kínai „Elektromágneses környezet-szabályozás határértékei” (GB 8702-2014), biztosítva, hogy a sugárzás szintje a biztonságos határokon belül legyen.
A közegészségügyi problémákat illetően számos hosszú távú{0}}vizsgálat nem mutatott ki egyértelmű ok-okozati összefüggést a kommunikációs torony sugárzása és a rák vagy más betegségek között. Az olyan érzékeny területeken azonban, mint az iskolák vagy kórházak, óvatosabban választják meg a kommunikációs tornyok elhelyezését, és általában további védelmi intézkedéseket hajtanak végre.
